Török Jenő nekrológok

Tomek Vince: Dr. Török Jenő (1908–1983)

(Szolgálat, 58(1983), 94–95)

Terveinek bélyegét Isten már gyermekkorunkban rányomja életünkre. Török Atya meleg, művelt, a művészetekre hajlamos, jómódú budapesti családból született, 1908. április 23-án. A mérnök apa szigorát az édesanya és a három idősebb testvér gyengédsége egyensúlyozta. Velük a szívélyes kapcsolat élete végéig megmaradt. A családtagnak tekintett német nevelőnő tartotta a kisgyermeket a keresztvíz alá, és az ő indítványára íratták be az alig kilenc éves, tehetséges kisfiút a piaristák budapesti gimnáziumába.

A családi otthon és az iskola vetette meg alapját széleskörű érdeklődésének, európai műveltségének és kapcsolatainak, meg annak a képességének, hogy értett a tanuláshoz. Hálával emlegette Kisparti János főigazgatót, aki nyolc éven át osztályfőnöke volt, történelemtanárát, Balanyi György professzort, Sík Sándort, a költőt, aki mint cserkészparancsnok fegyelemre nevelte, de lelkisége, kedélyvilága, esztétikai érzéke kialakításában is mestere volt. Szerette a szépet, a színeket, a formákat. Mint kiadó sokat adott könyvei kivitelezésére.

Nagy előnye volt, hogy a német nyelvet még a szülői házban sajátította el. A latint nemcsak írás-olvasás, de társalgási fokon tudta. Célja érdekében nem sajnálta az időt és fáradságot, hogy iskolai francia tudását – felnőtt fejjel – tárgyalási fokra tökéletesítse. Általában nem mulasztotta el ismereteinek bővítését, bármikor nyílott erre alkalom.

Édesapja kívánságára érettségi után három évig jogot tanult, de amikor mint lelkigyakorlatot végző egyetemista jelen volt Prohászka püspöknek 1927 tavaszán a szószéken bekövetkezett halálánál, szárba szökkent a gimnáziumban már sarjadzó papi hivatása. Jogi jártassággal érvel kevésbé vallásos apjához írt levelében döntése mellett, és kéri hozzájárulását. 1928. augusztus végén belép a piaristákhoz, abban az időben, amikor ott prohászkai hatásra megindul a belső reform: Zimányi, Tomek, Schütz A. vezetésével. A mélyebb lelkiség, a napi áldozás nagy hatással van reá. A váci noviciátusban második otthonára talál.

Fogadalomtétel után a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészkarán latin-történelem szakot végez, ezzel párhuzamosan a rendi főiskolán teológiát tanul. A Kalazantinumnak magas a színvonala. Itt ismeri meg a Vigilia francia orientációját. És ez irányvonala lesz.

Ide kívánkozik egy derűs megjegyzése: „Nekem három szakom van: latin, történelem és erőszak.” Erre a mondatra akkor került sor, mikor lobbanékony természete elragadta. Tíz perc sem telt bele, hogy jelét adja a megbánásnak. A jóvátétel színes skáláját ismerte és használta.

1934. jún. 17-én pappá szentelik. Hogy erre milyen intenzíven készült, mutatja a „Primíciád” c. füzetke, amelyet akkor szerkesztett és adott ki, meg az a szentkép, amelyen az édesanya megáldását szövegezte meg.

Az első tíz évben Vácott tanított. Osztályát elsőtől érettségiig vezette. A piarista iskolák ideálját igyekezett bennük megvalósítani, ahol a szigor és igazságosság szeretettel és közösségi élményekkel párosul. Egyik rendtársa szerint osztályában 40 „kis Török” ült. Osztálya hű marad hozzá. Velük ünnepelte 1982. őszén a 40 éves érettségi találkozót. – Ezekben az években írta megfeszített munkával 360 oldal terjedelmű disszertációját, és tette le „summa cum laude” szigorlatát. A háború megszakította iskolaévben megszervezte és vezette a tehetséges falusi fiatalok számára létesített konviktust.

Az ostrom már Budapesten éri. Intenzíven részt vesz az óvóhely-pasztorációban. Miután eltemette a bombázások idején meghalt édesapját, a 194445-ös tanév utolsó hónapjaitól az iskolák államosításáig a rend debreceni gimnáziumában tanít. Ekkor kerül kapcsolatba a Katolikus Akció ifjúsági szervezetével. Hittudományi Akadémia, Szent Gellért könyvtár, lelkigyakorlatok, lelkinapok lelkes szervezője, még akkor is, amikor ez a munka akadályokba ütközik. Nem kíméli erejét, nem tekint biztonságára. Lelke nem pihen a fogság, magány, a várakozás éveiben sem. 1956 őszén kész tervekkel indul Nyugatra. Pár hónap múlva 79 éves édesanyja és a keresztanyja is kijön gyermekeihez.

Bécsben Rudolf prelátus és munkatársai szívesen fogadják. A magyarok megsegítése érdekében a „Seelsorge-Institut” keretében akkor alapítja meg az Opus Mystici Corporis kiadót. 1957. január 20-án XII. Pius pápa áldását kéri és kapja terveire. Kérésére a rend generálisa engedélyezi bécsi letelepedését, és ott március 15-én, igen szerény keretek között megindul a munka, a háború után Magyarországon megjelent, népszerű vallásos füzetek újranyomásával. 1957-ben már felkeresi a párizsi Cerf kiadó szellemi irányitóit, tanácsukra kerül sor több francia kiadvány fordítására. Rendszeresen részt vesz az őszi frankfurti könyvvásáron, ahol nemcsak válogatásra, információkra nyílik alkalom, de megszerezheti a szükséges engedélyeket és szerződéseket is.

1965-ig részt vállal a bécsi pasztorációban mint a piaristák Szent Tekla templomának káplánja. Főleg a családpasztoráció érdekli.

Kiemelkedő élmény volt számára a Zsinat, amelynek 3. és 4. ülésszakán jelen lehetett. Így kapcsolatba kerül a magyar püspöki karral. Általuk, König bíboros, meg László István püspök közreműködése révén, valamint a meginduló turizmus által könyvei szabadabb utat kaptak. Postai úton, rendszeresen küldheti kiadványait haza. Tevékenysége és otthon élő rendtársai érdekében 1965 októberében a bécsi egyházmegye veszi át. Hogy hatékonyabban szentelhesse magát munkájának, a kötött plébániai keret helyett a „Familienwerk”-ben vállal munkát. Itt főleg a házasságra való előkészítés terén hozott újat. Bevezette a franciáktól átvett módszert, ahol a jegyesek nemcsak a pappal beszélnek, hanem egy pszichológus, egy orvos és gyakorló házaspárok is foglalkoznak velük. „Életre szólóan szeretni” c. kiadványának ezek a beszélgetések nyújtanak alapot.

A vasárnapi pasztorációban haláláig nagy készséggel vett részt mint helyettesítő, vagy kisegítő gyóntató. Prédikációira mindig alaposan, írásban készült. Megélhetését testvéreinek segítsége egészítette ki. Személyes kiadásaival nem akart a könyvek előállítására összegyűjtött adományok terhére lenni.

Munkáját, a könyvkiadást, hivatásnak tekintette, amelyért dolgoznia kell megállás nélkül, feláldoznia magát, nem várva más jutalmat, mint azt, hogy tudja: Isten akaratát teljesíti. – A nagy perspektívák, a tervek embere volt. Tele érdeklődéssel és mély megfontolással. A megoldások sokfélesége lebegett előtte, abból a legjobb, a legmegfelelőbb kiválasztása.

Az utolsó tíz évben munkája kiterebélyesedett, összkiadványainak száma elérte csaknem a százat, átlag 6–8000 példányban. Könyveinek irányvonalát kezdettől látta, és mindvégig szem előtt tartotta. Szempontjai a következők voltak:

1. A hitbeli ismeretek és a lelkiség elmélyítése.

2. Szentírás-olvasás és bibliamagyarázat.

3. Jegyesség, házasság, család és nevelés.

4. Krisztus papja tegnap, ma, holnap.

5. Távol állóknak szánt, a dialógus jegyében írt könyvek.

1982. október 9-én ünnepelte Dr. László István püspök jelenlétében, barátai, jóakarói, munkatársai körében a kiadó 25 éves jubileumát. Zárószavaiban itt azt mondotta: „Hivatásomat nem hagyhatom abba, attól Isten fog elszólítani.”

Egy fél év sem telt bele, 1983. március 5-én megérkezett számára a behívó. Utolsó éveinek legfőbb törekvését, hogy visszatérhessen a rend keretébe, csak szóbeli ígéretként kapta meg a generálistól. A jogi keretek megtalálását már nem várta meg a halál. Lélekben mindig piarista volt. Hazáját és az ifjúságot szolgálta. Hamvai ott pihennek a váci kriptában rendtársai között. Hisszük: lélekben pedig velünk van és közbenjár értünk, hogy megkezdett munkája meg ne szűnjék, és jól szolgálja a „Nagy Ügyet”.

† Dr. P. Török Jenő SP 1908—1983

(Elhangzott a Vatikáni Rádió 1983. március 11-i magyar adásában. Közreadja a Magyar Egyházszociológiai Intézet, Bécs)

Dr. Török Jenő, a bécsi Opus Mystici Corporis kiadó igazgatója 1983. március 5-én este gyomorvéna-embóliában Bécsben elhunyt. Az egyház szentségeivel megerősítve költözött az örök hazába.

Török Jenő 1908. április 23-án született Budapesten. Középiskoláit a piaristák gimnáziumában végezte. Mérnök édesapja őt jogásznak szánta. Három évig joghallgató is volt Budapesten, de aztán sikerült megvalósítania a középiskolában érlelődő szándékát: belépett a piarista rendbe, és 1928. augusztus 27-én megkezdte a noviciátust. Utána teológiai tanulmányait végezte a Calasantinumban és párhuzamosan tanári oklevelet szerzett a Pázmány Péter egyetemen történelem-latin szakból. Doktori értekezését A katolikus-autonómia mozgalom 1848–1871 között címmel írta. 1934. június 17-én szentelték pappá, és még abban az évben megkezdte tanári működését a váci gimnáziumban. A lelkipásztorkodás terén már akkor is szívesen tevékenykedett. Budapest ostromát a fővárosban élte át, és élénken résztvett az óvóhely pasztorációban. A háború után Debrecenbe került gimnáziumi tanárnak. Itt tevékenyen bekapcsolódott az Actio Catholica ifjúsági lelkipásztori munkájába. Apostolképző tanfolyamot szervezett. 1945–1952 között mintegy 40 városban tartott lelkigyakorlatokat, rekollekciókat, bibliaórákat középiskolásoknak és egyetemi hallgatóknak.

1953. május 29-én illegális munka végzése címén letartóztatták, és 14 évi börtönre ítélték. 41 hónap után, 1956 októberében szabadult ki. Tudva, hogy újabb letartóztatás várna rá, sikerült végrehajtania már a börtönben érlelt tervét, és novemberben külföldre távozott. Majd 79 éves Édesanyja, aki külföldön élő gyermekeit és unokáit akarta látni, januárban legálisan Franciaországba ment. Török atya Bécsben csakhamar indítást kapott, hogy belekapcsolódjék a külföldön élő magyar fiatalok lelki gondozásába. 1957 januárjában XII. Piusz pápától engedélyt kapott az Opus Mystici Corporis kiadó megalapítására. Ennek célja a sajtóapostolkodás volt, a magyaroroszági katolikusok lelki-szellemi támogatása. Rövidesen világossá vált, hogy ezt a munkát nem tudja folytatni anélkül, hogy Magyarországon tanító rendtársainak működését ne veszélyeztetné. Ezért bécsi és római barátai tanácsára azt választotta, hogy a renddel való külső kapcsolat megszakításával a bécsi egyházmegye papjaként végzi munkáját. Az idén novemberben ünnepelte könyvkiadói működésének 25 éves jubileumát. Közben úgy alakultak a viszonyok, hogy könyvei hazafelé is szabad utat kaptak. Az utóbbi években az volt a szándéka, hogy a könyvkiadást másra bízza, ő pedig külsőleg is visszakapcsolódik rendje életébe. Ez a folyamat meg is indult, de még mielőtt befejeződhetett volna, elragadta őt a halál.

P. Török Jenő sajtóapostolsága, könyvkiadói és terjesztői munkássága jól ismert külföldön is, Magyarországon is. 25 évvel ezelőtt azzal kezdte, hogy régebben írt és megjelentetett magyar nyelvű vallási munkákat offszet nyomással adott ki újra, hogy mindjárt szellemi, lelki táplálékhoz juttassa a külföldre jött, idegen nyelven még nem tudó magyarokat. Aztán rátért neves külföldi szerzők műveinek fordíttatására. Lényegében mindvégig idegen nyelvből fordíttatott vagy fordított maga is. A II. Vatikáni Zsinattal megújult egyházi élet és lelkipásztorkodás vérkeringésében élve, jó érzékkel kiválasztotta azt, ami éppen megfelelt a magyar közönségnek. A kiegyensúlyozott haladás híve volt a teológiában és a lelkipásztorkodásban. Eszerint választotta ki az ifjúságnak, gyermekeknek vagy felnőtteknek szánt vallásos irodalmat. Nemcsak zsinati kommentárokat adott ki, hanem modern bevezetéseket a Szentírásba, exegézisbe, gyakorlati könyveket a családi neveléshez, illetve a házasságra készülőknek, elmélkedési anyagot papoknak és világiaknak, imakönyveket és liturgikus gyűjteményeket, továbbá alapvetőbb bevezetéseket a hitbe. Igen nagy sikere volt pl. Michel Quoist Így élni jó című könyvének. Hat kiadásban kelt el, a hetediket készítette elő halála előtt. Gaston Courtois kisgyermekeknek szóló képes Legszebb történet-e hat kiadást ért meg. P. Török Jenő jelentette meg P. Teilhard de Chardin Benne élünk (Az isteni Miliő) című művét, P. Rezek fordításában, mindjárt a Zsinat másnapján, 1965-ben. Ez a könyv is hihetetlen nagy szolgálatot tett a magyar értelmiségieknek. Török Jenő az utóbbi években a francia Fêtes et Saisons mintájára képes album-sorozatot indított el Hit és élet címmel, melyekben kezdte sorravenni hitünk és szentségi életünk nagyobb témáit.

Mindez csak némi ízelítő Török Jenő széleskörű kiadói tevékenységének gyümölcseiből. Élete utolsó leheletéig azon fáradozott, hogy részben kiegészítve az újabban Magyarországon is szépen fellendült vallásos könyvkiadást, minél inkább segítségére legyen a magyar egyháznak a szellemi-lelki irodalom biztosításával.

P. Török Jenő temetési miséje március 15-én volt Bécsben. Hamvait majd a piaristák váci kriptájában helyezik örök nyugalomra.