A gyűtemény 1968-ban, a II. Vatikáni zsinat befejezése után nem sokkal, a
sok bizonytalansággal és tapogatózással teljes időszakban készült. Annak
a meggyőződésnek köszöni eredetét, hogy Egyházunk történelmi korfordulót
élt (él). S mivel minden korforduló válsággal jár, amelyet bizonytalanság
jellemez, ami viszont szükségképp nyugtalanságra, aggodalmakra vezet –
mindez ellensége a nyugodt építőmunkának –, tájékoztatásra, megnyugvást
és biztonságot sugárzó irányfényekre van szükség. Ezért szólaltatja meg a
kötet Egyházunk néhány felelős állásban lévő, nagyobb áttekintéssel
rendelkező főpásztorát, valamint a hittudomány képviselőit.
A kötet VI. Pál pápa, Döpfner bíboros,Garrone bíboros, König bíboros,
Léger bíboros, Seper bíboros, Suenens bíboros, Guyot érsek, Feiner
professzor, Leclercq professzor, Müller professzor, Philips professzor és
Ratzinger professzor írásait tartalmazza.
A gyűjtemény első része Isten népének „hitvallása”. Második része a
zsinat utáni helyzettel és feladatokkal foglalkozik. A harmadik rész a
papságról szól, hisz a zsinat végrehajtása, a helyzet kulcsa jórészt az ő
kezükben van. A válságos idők vitákkal járnak. Ezért fontos, hogy saját
pozícióinkat tisztázzuk egymás közt. Ilyen természetű írásokat tartalmaz
a negyedik rész.
Az Egyház szüntelenül sürgeti tagjait a megtisztulásra, megújhodásra, az
Istennel való egyre szorosabb egyesülésre, hogy így - XXIII. János pápa
szavával - minden keresztény világító szikra, élesztő kovász legyen a
világ számára. Ez a belső megújulás a zsinat igazi célja - „Megújhodás és
nem forradalom!” (VI.Pál pápa) - s ez kell, hogy eszménye legyen minden
belső egyházi dialógusnak is. Ezt szolgálja ez a gyűjtemény is.