A könyv a vallásirodalomban ma népszerű műfaj, a képmeditáció első magyar terméke. Magyar nem csak mint magyar szerzők alkotása, hanem képeiben is a magyar románkor világába vezet minket. A hívő magyar középkor művészeinek „néma tanúságtétele”, az „átimádkozott térbe rejtett szobrok kihívásai” ihlették a szerzőket válaszadásra. De kihívják az olvasót is, mert — a szerzők szavával élve — e „szobrokba rejtett példázatok a léttel szembesítenek, a lét kérdéseit teszik föl, s nem fogalmilag, hanem a léttel, az egész élet elkötelezésével kell rájuk felelni.”
Manapság az elmélkedésben növekszik a látnivaló szerepe. Épp ez a mű is bizonyítja, hogy ezzel valami elveszett kincset hódít vissza az emberiség s a kereszténység is. Az európai ember elvesztett valamit — talán épp a nyomtatott betű elterjedése miatt. S ez az elveszett világ most lassanként visszahódíthatóvá lesz — meglepő módon ismét a könyv (és a fénykép) jóvoltából. Csakhogy már a nyelvet is újra kell tanulnunk, amelyen a látnivalók beszélnek. Az elfelejtett nyelv megtanulásában avatott és ihletett segítőnk lehet ez a könyv.
Minden elmélkedés egy-egy kőfaragványhoz kapcsolódik. A könyv számára kiválasztott középkori emlékek méltók arra, hogy megszeressük őket. A könyv mondanivalója valóban az ő néma tanúságtételük tolmácsolása. A könyv szerkezete önmagáért beszél, tartalma a kereszténység lényegi tartalmainak forrásvidékéről való:
Szabadságra hivattatok (Teremtés; Bűnbeesés; Kiűzetés; Kinyilatkoztatás; Küzdés)
Távozz tőlem, sátán (A gonosz; Szemtől szembe; Csapdában; A felfuvalkodott; A lakoma; A kárhozat fiai)
Közeledjetek Istenhez s Ő is közeledni fog hozzátok (A király; Erőnek erejével; Virrasztók; Őrzők; Apostol; Templomépítők)
Teljesedjetek be Szentlélekkel (Imádkozó; A megnevezett; A szemlélő; A világosság követe; Eljövök hozzátok)