Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Török Jenő: A titokzatos Krisztus keresztútja. Nagyheti elmélkedések
Ezt a kéziratos keresztutat Török Jenő paptestvéreinek állította össze. Eredetileg 1953 nagyböjtjében
írta, amikor a kommunista hatóság véget vetett az ifjúság nevelésének. A cél: ha el is marad a
szervezett, közösségi önképzés, legalább a szelleme, a lényeges magatartás foglaltassék írásba,
szinte végrendeletként. Később, tizenöt év múltán, amikor az Opus Mystici Corporis kiadót
megalapította Bécsben, közreadta ilyen szerény formában. A keresztút szövegét azután németül
és franciául is elkészítette, különböző csoportok számára alkalmazva.
Ezeknek az elmélkedéseknek a kiindulópontja az a dogmatikai igazság, amely Szent Pál
leveleiből központi gondolatként csendül ki: az Egyházban Krisztus misztikus, titokzatos
módon tovább él. Mert az Egyház Krisztus titokzatos Testét alkotja, és „Krisztus a testnek,
az Egyháznak a feje” (Kol 1,18). Nekünk pedig azt mondja Szent Pál: „Ti pedig Krisztus teste
vagytok és egyenkint tagjai” (1Kor 12,27). Szent Ágoston merész kifejezése: „A Fő és a
tagok az egész Krisztus!” A titokzatos Krisztus folytatja Jézus Krisztus földi életét,
osztozik sorsában, tehát járja az Ő keresztútját is. Vannak táborhegyi órái is, de van
Golgotája és Feltámadása is. A tagok osztoznak a Fő sorsában is – „Ha engem üldöznek,
titeket is üldözni fognak” – de osztoznak egymás sorsában is, ha az egyik tag szenved
valamit, együtt szenved vele valamennyi tag, vagy ha az egyik tag megdicsőül, együtt
örvendez vele valamennyi tag.” (1Kor 12,26) E képes beszédben ne merőben csak hasonlatot
lássunk mint a naturalista kor, hanem azt, ami; a hittitok realitását, amely ugyan
homályos, titokzatos, de valós.
Az anyag lelőhelye a Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára,
Török Jenő hagyatéka IV. 188, 1. doboz.