Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Schnattner Szigfrid: Krisztus, Egyház, papság
Krisztus, Egyház és papság, három fogalom, három valóság, mely a
legszorosabban együvé tartozik. Egyik a másik nélkül elképzelhetetlen.
Krisztus, Egyház és Krisztus Egyházának papsága úgy tartozik össze, mint
egybetartozik a templom, a templomban lévő szentségház és a
szentségházban lakozó szentségi Üdvözítő. Csak erőszakkal és hamis
mesterkéltséggel, gonosz fondorlattal lehet megbontani Krisztusnak, az Ő
Egyházának és a krisztusi Egyház papságának hármas egységét, amely
egyazon gyökérből táplálkozik, egy és ugyanazon tőről fakad, egy
forrásból csörgedezik és úgy ölelkezik egymásba, mint az édesanya, a
gyermek és a kettőjük szeretete.
Vagy nézzük: aranysárga, finom bor van egy kristálytiszta edényben;
használható, élvezhető csak úgy lesz, ha van valaki, aki azt kiönti,
kiosztja. Nos, az aranysárga finom bor jelentse Krisztust, a
kristálytiszta edény, mely magába foglalja, jelképezze az Egyházat és aki
ezt számunkra közvetíti, mintegy kiosztja: ez a krisztusi papság. Hiába
van edény, ha nincsen abban tartalom. Hiába az edény a tartalmával
együtt, ha nincs, aki azt kiöntse. A tartalom (Krisztus) mindig a
legtökéletesebb, maga a mi Urunk és Istenünk; a tartalom foglalata Isten
remek alkotása, Jézusnak titokzatos teste (az Egyház), és van, aki a
tartalommal nekünk adja, nyújtja hozzánk, hozza, közli velünk (papság).
A könyv tartalma:
Krisztus kell, de Egyház nem (Mire tanít az Egyház?; Mire nevel az
Egyház?)
Egyház kell, de a papság nem (A lelki hatalom kulcsa; És az állam…;
Oltár, pap nélkül; Én téged feloldozlak…)
Krisztus rendelte a papságot (Az Egyház tisztikara; Emberek ők is…;
Jézus szerepében; Pap ne politizáljon!; Csak a templomon kívül!)
Krisztus akarta az Egyházat (Az Egyház papok találmánya?; A
viharban…; A Szeplőtelen Egyház)
Krisztus az örök Főpap (A golgotai áldozat; A Fő és a tagok)
Ki nekünk Krisztus? (Mi nekünk az Egyház?; Mi nekünk a papság?;
Valami hiányzott…)