A II. Vatikáni Zsinat lelkiismereti kötelességgé tette a felelős
családtervezést. Ugyanakkor a katolikus egyház Tanítóhivatala a legtöbb
születésszabályozási módszert súlyos bűn terhe mellett tiltja. Az
eredmény? Sokan évekig nem járulnak szentségekhez, mások (főleg nyugaton)
semmibe veszik a problémát, nem csinálnak lelkiismereti kérdést belőle.
Egyik sem megoldás.
A könyv részletesen tárgyalja a születésszabályozás, fogamzásgátlás
különféle módszereit. Nem szűkíti le a kérdést pusztán erkölcsi
problémává, hiszen a kis-család modell, a fehér ember szűkülő világának
jellemző tünete nem csak morális kérdés, gyökerei sokkal mélyebbre
nyúlnak. Jóllehet a szerző világos határt húz a megengedett és meg nem
engedett módszerek közé, ki sem ejti ezt a szót: bűn. Nem akar a
mindent-tudó szakember szerepében tündökölni, hanem minden szakkérdésben
szakembert idéz. Mindig a pápák tanításával ismerteti a katolikus egyház
álláspontját, ha pedig orvosi kérdésekről vagy jogi nehézségekről esik
szó, akkor is világtekintélynek örvendő szakembereket, bizottságokat
szólaltat meg. Nemcsak azokhoz szól, akik védekezni akarnak a
gyermekáldás ellen, hanem azokhoz is, akik gyermeket szeretnének
vállalni.
Világosan ismerteti a problémák napos és árnyas oldalát, ugyanakkor a
legmegbízhatóbb katolikus álláspont felől sem hagy kételyt. Kortársaink
számára, akik kizárólag a jóléti társadalom jövőjéért aggódnak, nyilván
föltűnik, hogy a könyvben az emberről, mint nemzetgazdasági tényezőről
szó sem esik. Ezzel is képviseli a pápák tanítása mögött meghúzódó
alap-meggyőződést, ami a Tanítóhivatal nyilatkozatainak végső értelme:
emberi életről nem szabad pragmatikusan gondolkodni. Emberélettel
kapcsolatban soha nem jogos kérdés: megéri-e, hasznos-e, mire kell ez
nekem! A gazdasági életben manapság egyre elkerülhetetlenebb a fogyasztói
mentalitás. Azt azonban soha senki sem engedheti meg magának, hogy ezt az
életszemléletet emberi kapcsolataira átvigye. Ez a meggyőződés készteti a
pápákat arra, hogy a fogamzás első pillanatától védelmükbe vegyék az
emberi életet.
A könyv két nagy része a meg nem engedett és a megengedett módot tárgyalja:
I. fejezet: A születésszabályozási meg nem engedett módjai
1. A magzatelhajtás
2. Sterilizálás (meddősítés)
3. A közösülés megszakítása
4. Mechanikus fogamzásgátló készítmények
5. Kémiai fogamzásgátlók
6. Fogamzásgátló tabletta
II. fejezet: A születésszabályozás megengedett módjai
A hosszú ideig tartó megtartóztatás
Időszakos önmegtartóztatás
Természetes fogamzásgátló módszerek
1. A naptár vagy Ogino-Knaus módszer; 2. A Hillebrand-féle hőmérsékletmódszer; 3. Peteéréses vagy Billings-módszer; 4. Önvizsgálati módszer (autopalpatio, önkitapintás) Rötzer szerint; 5. Az emberi száj nyálának minőségét vizsgáló módszer; 6. A természetes születésszabályozás módszereinek rövid összefoglalása az úgynevezett „szimpto-termál” módszerben