Növekszik az igény, hogy a katolikus egyházközségek is egyre nagyobb
részt vállaljanak az öregek szociális, emberi gondozásában. Fölmerült
tehát az igény, hogy akik jó lélekkel részt akarnak venni az életük
harmadik korszakában élők gondozásában, olyan kézikönyvet kapjanak
kezükbe, amely jótanácsokkal látja el őket nemes vállalkozásukban. Ezt a
célt szolgálja ez a tanulmánygyűjtemény, amely különböző, egymástól
független írásokat tartalmaz.
A jelen könyv elsősorban azokhoz az emberekhez szólnak, akik nagyon
komolyan szeretnék átgondolni és mélyebben megérteni saját életüket,
öregedésük folyamatát, személyes helyzetüket a mai hallatlanul gyorsan
változó világban és társadalomban, és le akarják vonni az ebből folyó
következtetéseket.
Különösen azokhoz szól ez a könyv, akik szeretnék magukat keresztény
mivoltukban megérteni, vagy szeretnék a keresztényeket megérteni. Utat
keresnek azon emberek felé, akik hitükben biztonságban érzik magukat, de
olyanok felé is, akiknek hitét kikezdte az idő, vagy netán úgy vélik,
hogy már nem tudnak hinni. Az öregedés és öregkor egzisztenciális
problémáira adott válaszkísérletek ebben a könyvben a reménység jelét
viselik magukon, kijelentik: mindenkinek van jövője! Az idős ember is
képes szétszakítani a fojtogató béklyókat, áttörni a megkeményedett
kéregréteget. Képes arra — föltéve, ha teret enged lelkében a
kiengesztelődésnek —, hogy életútjának irányát megfordítsa, még akkor is,
ha tudatában az él, hogy „elhibázta” életét. Meg kell tanulnia fölismerni
magában az egyszeri, az Isten által szeretett lényt, aki tud adni és tud
elfogadni. Ilymódon ez a könyv a valóságra épít s ugyanakkor vigasztalást
nyújt.
Három csoportba osztották a szerkesztők az egyes tanulmányokat. Az első
rész írásai az öregedő vagy öreg olvasók önértelmezését igyekeznek
elősegíteni: nem az ún. „fölösleges életkor” éveit élik át, igen lényeges
feladatok előtt állnak. A második rész az idősek hitével foglalkozik és
főleg olyan módszertani tanácsokat ad öregeket gondozó önkénteseknek,
amelyek igen hasznosak az egyházközségi vagy szociális otthoni
munkacsoportok egészséges működéséhez. A könyv harmadik része
elmélkedéseket közöl: szentírási szövegekből kiindulva gondolja végig az
öregkor problémáit. Ha a helyi lelkipásztor közösségben akarja föladni
idős híveinek a szentkenetet, akkor a szentség ünnepélyes
kiszolgáltatását hosszabb időn át rendszeres oktatás előzheti meg. Jó
anyagot nyújt ehhez a könyv harmadik része.
Könyvünk legfőbb mondanivalója: az öregkor nem fölösleges. Nem a leépülés
ideje, hanem a személyiség végső megformálásának, az örök boldogságra
történő végső fölkészülés időszaka. Különösen akkor jelent nagy kegyelmet
az emberi élet harmadik szakasza, ha valakinél a külső körülmények úgy
hozták, hogy éveket, évtizedeket töltött el szorosabb Isten-kapcsolat,
vallás nélkül.