Az értetlenség sűrű sötét fellege untalan elnyeléssel fenyegeti az
emberben a hitet. Megnyugtatásul ezt az értetlenséget
„felvilágosultságnak” nevezik egymás között az emberek.
Ami az egyes emberekben állandó veszély, az egész emberiség számára
viharrá, „történelmi kataklizmává” bőszül, mikor az értetlenségből, a
„felvilágosodásból” rendszert csinálnak, „tudományt”; a tudomány egy
érdekeltség szolgálatába áll, hogy tért nyerjen, „igazságainak érvényt
szerezzen”; az érdekeltség a hatalom eszközeihez nyúl, hogy „védelmébe
vegye a tiszta tudományt” és segítse a „babona ellen”; s végül megjelenik
„a gondolat szabadságának” jegyében az erőszak és könyörtelenül hadat
indít a gondolat szabadságának jegyében minden más gondolat ellen, ami
tőle különbözik, s mindenki ellen, aki nem az ő elgondolása alapján áll.
A „hitet”, mint tudományt, általában felkészületlenül találja a
„gondolatszabadságnak” ilyen formájú előretörése. Nemcsak az, hogy a
szabadság jegyében minden más gondolatnak – az éppen uralmon levőn kívül
– el kell hallgatnia, mert különben a szabadság bajnokaként tündöklő
erőszakkal találja magát szemben; hanem általában meglepetés az a
megjelenés is, ahogy az illető eszme megmutatja bensejét, eszmei
tartalmát.
Arról szó sincs, hogy a hívők ne ismernék a hitetlen eszméket – legalább
is a hívők szellemi vezetői. Arról van csupán szó, hogy a távolból ismert
eszmeiség egészen más képet fest, mikor veszedelmes közelből látja az
ember, mint akkor, mikor messziről csak a sziluettek ködlenek elő.
A könyv életünk legnagyobb kérdéseit elemzi: „Honnan” az élet és benne a
mi életünk; „Hova” visz az élet, és benne a mi kis életünk; és vajon
mivégre is élünk: „Miért” élünk? Azután: sok minden létezik a világon. Az
ember oly sok mindent szeretne ezekből, ha ugyan nem az egészet. De rá
kell jönnünk arra, hogy nemcsak valamennyit, de még csak legtöbbjét sem
birtokolhatja az ember mindannak, amit kívánna. Világos hát, hogy ki kell
válogassuk azokat, amikről nem akarunk lemondani. De ha már választani
kell, akkor úgy akar választani az ember, hogy a legjobban járjon. Hát
akkor most mit válasszon? Miről mondjon le, és mihez ragaszkodjék? Lehet
erre általános szabályt hozni? Vagy talán minden embernek magának kell
kiokoskodnia a helyes választást? Tudunk-e talán a helyes választáshoz
jól használható elvekkel szolgálni? Így áll elő a „Hogyan” kérdése:
hogyan éljük életünket, hogy az lehető legjobban sikerüljön.
A könyv tartalma:
Bevezetés (A vallás és az emberek; Az élet értelméről)
Az Abszolútum (A változás; A változandóság; Az abszolút lét)
A lélek (Alapvető tételek; Az absztrakció; Az absztraháló alany)
A vallás (A boldogság útja; A vallás; Két világ között)
A kereszténység (A teljes emberi élet; Az istenfiúság; Az élet csírája; A kereszténység; Az élet szerzője; Az Evangélium; Az Emberfia; Az Evangélium tanúsága; A történelem tanúsága; Az emberi „létteljesség” és boldogság)
Az Egyház (Az „új Ádám”; A kegyelem forrása; Az emberi nemzet feje; Krisztus teste; Az „új Éva”; Az apostolok; Péter; Íme az Egyház!; Krisztus Urunk Egyháza egységes és egyedüli; Krisztus Urunk Egyháza szent; Krisztus Urunk Egyháza apostoli; Krisztus Urunk Egyháza egyetemes)
Befejezés: az élet értelme