Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Josef_Krumbachner: Lélektől lélekig
Lélektől lélekig, embertől emberig sokszor olyan járhatatlan út vezet,
hogy sokan meg sem kísérlik ezt a kirándulást. Így aztán világszerte
tömegjelenség lett a szerepjátszás. Van, akihez már úgy hozzánőtt az
álarc, hogy maga sem emlékszik eredeti vonásaira. Hogyan lehet ilyen
körülmények között valódi személyközi kapcsolatokat kiépíteni? Mik az
őszinteség kritériumai? Aki mást megszelídít, vállalja a sírás
kockázatát, — mondja a róka a Kis Hercegnek Saint-Exupéry regényében.
Hogyan védekezzünk ebben a kockázatos helyzetben?
Ez a füzet harminc gyakorlati tanácsot ad arról, hogyan kerekedjünk a
fenti problémák fölé. A jelszószerűen megfogalmazott „szabályok”
magyarázatot is igényelnek, de ha ez a kifejtés néhol hosszabb, akkor az
író mégegyszer, ugyancsak jelszószerűen megfogalmazza a lényeget. Ezek a
jótanácsok minden emberközi kapcsolatra vonatkoznak, nemcsak a
házastársak kulturált szeretetére, nemcsak a család tagjainak viszonyára,
nemcsak a munkahelyi, sportköri, jószomszédi kapcsolatokra, hanem az
egyházi, vallási közösség életére is. A szerző az emberi
társas-viszonyról beszél, de jól tudja, hogy ez soha nem sikerülhet Isten
nélkül, mert az ember természetfeletti életre meghívott lény. Bár nem
mondja ki a szerző, de soraiból megérezzük: nemcsak földi
boldogulásunkról van szó. Az üdvösség lényege: Isten boldogító
színelátása. Aki nem tanult meg harmonikus kapcsolatban élni más
személyekkel, az aligha lesz képes elviselni az örök boldogságot.
A szerző harminc tanácsa:
1. Minden emberben Isten képmását látom,
2. Minden embertársam testvérem,
3. Időt áldozok rá,
4. Beleélem magam testvéreim helyzetébe,
5. Azt szeretem, amit testvéreim szeretnek,
6. Vigyázok arra, milyen gyakran használom az „én” és az „enyém” szavakat,
7. Figyelek felebarátom „gyönge” pontjaira,
8. Soha nem mondom senkire, hogy rossz természetű ember,
9. Jót gondolok arról, akivel találkozom,
10. Komolyan „megbocsátom” a másiknak, hogy más, mint én,
11. Van bátorságom „mérték nélkül” megbocsátani,
12. Nem adományokat osztogatok, hanem ajándékot,
13. Megtanulom, hogyan fogadjak el ajándékot,
14. Megtanulom, hogyan fogadjak el segítséget,
15. Cselekvésre késztetem felebarátomat,
16. Meghallgatom a másikat, ne mindig én beszéljek,
17. Megtanulom a tartózkodó hallgatást,
18. Mindenki szívesen hallja a saját nevét,
19. A baráti szívélyesség, az őszinte mosoly összeköt,
20. Megbántam, valahányszor szemrehányást tettem,
21. Megértem a másik törekvését, érvényesülési vágyát,
22. Nem a saját igazamat keresem, hanem az igazságot,
23. Vitánál lépésről-lépésre haladok: próbálok igazat adni,
24. Állok elébe minden bírálatnak,
25. Nem vonatkoztatok mindent magamra,
26. Nem közhelyekre, hanem bátorításra van szükség,
27. Barátságos légkört teremtek minden találkozáshoz,
28. Megtanulok higgadt lenni,
29. Végül is minden találkozásban Istent keresem,
30. Minden találkozáskor imádkozom.