Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
Jean Vanier: A közösség. A kiengesztelődés és ünneplés helye
Jean Vanier neve világszerte a közösség fogalmával kapcsolódott össze. Közössége nyomán alakultak közösségek
azzal a céllal, hogy kezdeményezését folytassák. Ezek a nemcsak keresztényekből álló csoportok mindenkit
befogadnak, aki elesett sorsa miatt nyilvánvalóan isteni üzenet közvetítője, még ha nem is vallásos,
talán nincs is megkeresztelve. Mint Noé bárkája, válogatás nélkül befogadják és gondozzák a megváltásra
szánt életet. Innen ered a mozgalom neve: Bárka (Arche).
Nem elmélet, hanem tapasztalat. Így jellemezhetnénk a könyvet, amelyet szerzője saját mozgalma
közösségeinek írt. Nemcsak azt a 15 éves tapasztalatot gyűjtötte egybe, amely az alapítástól
a könyv megírásáig eltelt, hanem bőségesen merít a katolikus egyház kétezer éves tapasztalatából is:
idézi Szent Benedeket, Szent Bernátot, Loyolai Szent Ignácot éppúgy, mint korunk vallási nagyjait:
Kalkuttai Teréz anyát, Roger testvért, a koncentrációs táborban megölt protestáns lelkészt, Bonhofeffert stb.
A könyv a közösség születését, fejlődését, esetleges feloszlását vitatja meg az olvasóval,
egyúttal a vezető feladatait, az összejövetelek lefolyását, a közös ünnepeket is. A könyv
nem annyira olvasmány, mint elmélkedési anyag. Vagy méginkább, baráti, közös megbeszélés alapja
lehet. Apránként földolgozott jótanácsai a Bárka mozgalmon kívül is új lendületet adhatnak
bármilyen más közösségnek: családoknak, társasházak lakóinak, szerzeteseknek, feladatokat
teljesítő csoportoknak, énekkaroknak stb. A szerző mozgalma az egész világra kiterjed,
tanácsai ezért általánosak és rugalmasak, így széles körben termékenyítően hatnak.
A könyv fejezetei:
1. Egy szív, egy lélek
2. Szövetséget kötünk
3. Születik, fejlődik, sodródik
4. Lelki erőforrások
5. A vezető és adományai
6. Befogadni és elfogadni
7. Összejöveteleink
8. Hétköznapok
9. Ünnepeink