Menü
Kattintson a borítólap képére az olvasáshoz!
boritolap kep

Gerd Hamburger: Ember, akinek múltja van

A könyv Páli Szent Vincéről, a segítő szeretet nagy mesteréről szól, aki önmagáról úgy nyilatkozott, hogy „egy ilyen nyomorult emberről nem érdemes egy szót sem ejteni”. Tettei oly tanúságot tesznek, hogy egyenként is alkalmasak volnának neve halhatatlanságának megalapozására. Mert Szent Vince szentek lelki vezetője, szegények, betegek, foglyok, rabszolgák, öregek, koldusok, árvák, elmebetegek atyja, társulatok, szerzetesrendek, szemináriumok alapítója, misszionárius, a francia papság megújítója, a prédikáció mestere; a háború, a nyomorúság és az éhség leküzdője volt; s szinte litániaszerűen lehet sorolni, mi mindenben volt Isten dicsőségére és felebarátai üdvösségére.
Szegényparaszti környezetből indult el Páli Vince. Maradt volna is menthetetlenül gascogne-i disznópásztor, ha nem feszül lelkében fékezhetetlen energia és becsvágyó törekvés, hogy kitörjön abból az agrárproletár világból, amelyet szégyellt és megvetett.
Nyilván születésétől a kegyelem más élethivatásra szólította, ami azonban csak később jelentkezett nála. Viszont ebből a magasabbrendű kiválasztottságból a fiatalember kezdetben semmit sem mutatott. Az egyházi pályát azért választja, hogy a negyedik társadalmi rend sorából rögtön a tekintéllyel és zsíros jövedelemmel kecsegtető papság sorába emelkedjék.
A szerző nem az az ember, aki elkendőzni kívánja Vince gyöngeségeit vagy a 17. századi Franciaország úri osztályának súlyos bűneit, sőt érezhetően otthonosan mozog a társadalom élesnyelvű kritikusának szerepében, és a feladat egyenesen kedvére való. Nem hallgatja el viszont az akkori francia kereszténységben megindult nagy lelki megújulást sem, amelyből kinőtt Páli Szent Vince világraszóló életműve.
A karrierista fiatal pap fájdalmas próbatételei, közte rabszolgaságban eltöltött tuniszi évei, drámai elevenséggel peregnek a könyv lapjain. Mintegy vele együtt fejlődünk, mígnem proletár öntudata mély hittel párosul és fölfedezi önmagában „a hivatás mély isteni szellemét, amellyel Isten egykor a szegény halászemberek, kézművesek és az akkori idők szegényeit kegyesen megajándékozta.”
Érdekfeszítő regényként olvassuk a szent ember életrajzát, mert tudni akarjuk, mivé fejlődik. Megragad mindenkit az igaz szívvel választott vallásos élet képe: a magát kereső önzés páncélja lehullik Vince lelkéről, és fölismeri elhivatottságát. A legelhagyatottabbak jótevőjévé lesz, aki megtölti a korgó gyomrokat és táplálja az éhező lelkeket. Otthonosan és természetes egyszerűséggel mozog rabok és koldusok között éppenúgy, mint a gazdagok fényes palotáiban és az előkelő úri hölgyek szalonjaiban, hogy közülük nyerjen apostolokat a betegek gondozására és a szeretetszolgálatra. A könyv meggyőz bennünket, hogy minden korban keresztény feladat marad, amit századunk szociális apostola, Dom Helder Camara érsek így fogalmazott meg: „A szegényeket az anyagi és lelki szegénységtől, a gazdagokat az önzéstől kell megszabadítani.”


A könyv meta információi
| Megjelenés éve: 1985 | Oldalszám: 96 | Méret: 20x12 cm | Kötés: puha | Kiadó: Opus Mystici Corporis | Nyelv: magyar | Fájl méret: 6 MB |